Megvalósul az, ami ellen a rendszerváltás előtt küzdöttünk - és pont a Fidesz valósítja meg
2019. 11. 03. 11:02:22 | 168ora.hu
A közelmúltban jelent meg Dévényi István Hádujudú című könyve, amelyben a konzervatív újságíró annak történetét dolgozza föl, hogy miként válhat egy újságíró, feledve a szakma szabályait, egy médiabirodalom részévé vagy inkább alkatrészévé. A történet fikció, de ráismerünk a valóság egyes elemeire is, ami nem véletlen: a szerzőnek és főhősének vannak közös vonásai. Vajon milyen út vezet a felismeréshez, és hogyan érezhetnek azok, akik a rendszerben maradtak? Ezt próbáltuk tisztázni a vele készült interjúban, amely a szokásoktól eltérően - egymást ismerő kollégákról lévén szó - tegeződő megszólítással készült.
Az Elios-ügy tette be végleg a kaput
A könyvet olvasva azt éreztem, a megírása egyfajta gyászmunka. Így dolgoztad fel a Fideszből való kiábrándulásodat?
Amikor elkezdtem írni, már túl voltunk annak a médiavilágnak az összeomlásán, amelyet ismertem. A Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót azonnal bezárták a választások után. A Heti Válaszban elhitették velünk, hogy van menekülőutunk, ám ez kamu volt. Nem volt esélyünk, de legalább tudtunk még egy kicsit kínlódni. Aztán elmentem augusztus elsején a Szabadfogás új évadának első felvételére a Hír TV-be, ahol „lepattantunk” a Valton Security embereiről a bejáratnál. Az volt az a pillanat, amikor bennem megszűnt létezni az a médiavilág, amit ismertem. Ültem otthon a teraszon, nyitott laptoppal, és tényleg nem emlékszem rá, hogyan, de elkezdtem írni.
Tizenhat évesen lettél párttag. Nem léptél még ki a Fideszből?
Nekem a Fidesz-tagság mellékes. Nagyon fiatal voltam, nagyon lelkes és nagyon igazunk volt, amikor 1989-ben a Fidesz-alapszervezetet megalapítottuk. Aztán már nem voltam aktív. Az, hogy Fidesz-tagként csalódtam-e, mellékes, mert a tagságom olyan, mint a Plútó a Naprendszerben: már el is felejtettem, hogy tag vagyok. Ha véget kell érnie ennek a történetnek, rakjanak ki. Vagy ne. Lépjen ki a párt!
Mi tette be végleg a kaput?
Az Elios-ügy. De akkor még nem volt se megírva, se kinyomozva. Hallottunk róla fideszes körökben, milyen „pompás” üzleti sikerek vannak. Azt gondoltam, ez nem történhet meg. Addigra, amikorra az orosz közeledés érzékelhetővé vált, már kifelé tartottam a szisztémából. Nekem a „tovarisi konyec” meghatározó élmény volt. Ezért is lettem jobboldali. A rendszerváltás előtt néptáncosként Nyugat-Németországba jártunk fellépni. Ha az ember Münchenből Sátoraljaújhelyre ér haza, feltesz kérdéseket. Én az kérdeztem, Magyarországról ki lopta el a színeket, az egyéniségeket, miért szomorú itt mindenki.
Most ugyanúgy feltehetők ezek a kérdések.
Igen, megvalósul az, ami ellen küzdöttünk. És pont a Fidesz valósítja meg.
