Média

Gundel Takács Gábor szerint a szocializmusban jobb műsorok születtek, mint az utóbbi években

Hosszú interjút adott az Indexnek Gundel Takács Gábor, amiben beszélt a régi és új műsorairól, illetve arról, hogy miért támogatta a magyar olimpiarendezést annak ellenére, hogy szerinte az emberek okkal gondolták azt, hogy „úgyis ellopják a pénzt.” A beszélgetést a 444.hu szemlézte.

„Miért nem fontos a szakmaiság?”

Gundel Takács Gábor a közmédiáról azt mondja:

„Amikor 2006-ban visszakerültem a királyi tévébe, akkor úgy voltam vele, hogy oké, én innen megyek nyugdíjba - erre tíz évvel később, 52 évesen fel kellett állnom. Egyszerűen nem volt tovább maradásom, nem bírtam, ami ott ment. Pedig azt el tudom fogadni, ha egy állami tévé bizonyos mértékig kiszolgálja az aktuális hatalmat. A mérték kérdése a necces.”

Úgy véli, az átkosban is ott volt a politika, viszont a műsorokat szakemberek készítették.

„Az fáj, hogy a szocializmusban ugyanúgy odaküldte a párt a maga emberét a kupac tetejére, alatta viszont szakemberek dolgoztak, jó műsorok születtek, és fontos volt a szakmaiság. Nem lehetett csak úgy besétálni, hogy mostantól én vagyok a tévés, ki kellett járni a szamárlétrát. Én külsős ügyelő voltam, és éveken keresztül neveltek ki riporterré. Értem én, hogy a hatalom kontrollálni akarja a híreket, de az miért nem fontos, hogy a tartalom szakmai legyen?”

Amikor az Index rákérdez, hogy konkrétan mikor lett vállalhatatlan a közmédia, Gundel Takács ezt az esetet említi:

„Az, hogy politika alapon nem engedtek valakit játszani a Maradj talpon!-ban. És nem jobbikos képviselő volt, hanem a Jobbik ifjúsági tagozatának az alelnöke. Se az arcát, se a nevét nem ismerte senki. (...) Én a csatorna döntésével akkor szembesültem, amikor már késő volt, amikor az érintett a Facebookon borította a bilit. És ha maradok, akkor a műsor arcaként legitimizálom a döntést. (...) Mondtam a főnökeimnek, hogy ez nem fog menni, hacsak azt nem mondják, hogy bocs. Nekem mondták, de sem a nézőktől, sem a játékostól nem kértek bocsánatot. Hát, én meg eljöttem.”