Politika

Orbánt a konfliktusok - és az uniós pénzek - tartják életben

„Hogy a Fidesznek milyen húzásai lesznek még a választások előtt, az beláthatatlan. Elemi érdekük, hogy kormányon maradjanak, ezért bármire képesek. Hangsúlyozom: bármire, de nem biztos, hogy az elég lesz már” - így fogalmazott Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője a Hírklikknek adott interjúban. 

Alig létezik - a szó valódi értelmében - független sajtótermék

Milyen politikai húzásai lehetnek még a Fidesznek 2022-ig? 

A kormány a másfél évvel ezelőtti önkormányzati választásokig képes volt elhitetni, hogy az országban minden megváltoztathatatlan. Ezt szerette volna kihúzni 2022-ig, de végül is nem sikerült. Ettől kezdve korábbi magabiztossága megszűnt, nagyszájú és fölényeskedő politológusai ugyan ma is nagyszájúak és fölényeskedőek, de ők tudják a legjobban: baj van. Az ellustult apparátustagok egymásnak ellentmondó állításokat tesznek, a párt tele van korrupciós üggyel, szexbotrányok különféle változataival Kaleta gyermekpornógyűjteményétől kezdve Borkain keresztül Szájerig, utóbbi mégiscsak a párt identitáspolitikusa (volt). Mindeközben Orbán lehetetlen konfliktusba keveredett Brüsszellel. A pártról és a kormányról alkotott összkép már egyáltalán nem hasonlít a két évvel ezelőttire. Hogy a Fidesznek milyen húzásai lesznek még a választások előtt, az beláthatatlan. Elemi érdekük, hogy kormányon maradjanak, ezért bármire képesek. Hangsúlyozom: bármire, de nem biztos, hogy az elég lesz már. Mindenesetre látjuk, hogy az SZFE egész hallgatóságát minden lelkiismeretfurdalás nélkül lehetetlen helyzetbe hozták, most kezüket mossák és sajnálkoznak. Van ennél alávalóbb?

Alapjában véve optimista vagy, már a korábbi választások előtt is volt benned remény, mégis Békesi Lászlót kell idéznünk: azt nyilatkozta, hogy valójában lehetetlen leváltani a Fideszt a korlátlan pénzügyi erőforrás, a szélesre duzzadt klientúra és a gátlástalanság miatt. Egyetértesz ezzel?

Most is az a véleményem, hogy már 2018-ban nyerhetett volna az ellenzék, de akkor semmiféle együttműködés nem jött létre, a pártok magukkal voltak elfoglalva. Most annyiban más a helyzet, hogy - többek között az elmondottak miatt is - kormányváltó hangulat van, ami folyamatosan erősödik. Ezt is el lehet persze rontani, különösen meggondolatlan és egészen abszurd ötletekkel, mint például a százezer forintos oltási és újrakezdési prémium. Még jó, hogy elég hamar, a választások előtt sok idővel durrant. Amúgy is azt gondolom, az ellenzéki együttműködés lényege, hogy nem rohangál senki előre. A pártok saját arcuk megtartása mellett lényeges kérdésekben egyeztetnek, és valamiféle egységet mutatva lépnek elő. Ebben az ügyben nagy veszélyt látok a túlmozgásos emberekben, gondolok főként Fekete-Győrre és Gyurcsányra. Ha szabad kérni: nyugi. A választók akkor szavaznak egységesen, ha az összefogó pártok is egységet mutatnak - legalábbis alapkérdésekben. Ebben az esetben úgy gondolom, a Fidesz igenis verhető. 

Orbán, ha már nem sikerült igazi világpolitikai tényezővé válnia, itthon próbálja megerősíteni a saját kis diktatúráját. Egyesek szerint változás csak akkor lehet, ha a Fidesz belülről képes lebontani az Orbán-rezsimet. Van erre esély? 

Lehet kis ország vezetője is világpolitikai tényező, de a példák azt bizonyítják, hogy azok általában nem olyan konfrontatív alakok, mint Orbán Viktor. Egy időre ugyan behülyítette a visegrádi országokat is, és maga mögé állította őket néhány kérdésben, de mára ez a mutatvány véget ért. Maradt Lengyelország, bár a vétó-ügy után úgy érzem, van min elgondolkodniuk, mi is volt ebben a gyalázatos játékban a rájuk osztott szerep. Szerintem a Fideszt nem belső erő bontja le, ilyen erőt nem is látok. Főembereinek ilyen eszükbe sem jut, jól elvannak a hatalom sáncai mögött. Az úgynevezett belső erő rendszerint akkor lép elő, amikor már nincs tovább, amikor a bukás már biztos, amikor már látják, hogy vége van. Ez így lesz a Fidesz esetében is.

A járvány esélyt kínált volna Orbánnak egy társadalmi konszolidációra, ő azonban az ellenkező irányba ment, megy. Miért teheti?

Orbánt a konfliktusok tartják életben, az ő politikusi gondolkodásában a konszolidáció ismeretlen fogalom. Ilyen eszébe sem jut. Talán ezért is nem lehet igazán nagy, korszakos politikus. Komoly politikus azért vív konfliktusokat, azért megy bele kemény csatákba, mert tudja, hogy miután ezeket megnyerte, majd konszolidálnia kell. Még azon az áron is, hogy a végén akár meg is bukhat. Mint például Szlovákiában Mikulás Dzurinda. Reformokat hajtott végre, az ország belépett az euro-övezetbe, és a végén ugyan megbukott a választáson, de a rendszerváltás utáni legsikeresebb szlovák politikusok egyike. Ahogy az akkori mondás tartja: Amit Dzurinda megcsinált, Fico sem ronthatja el. Megnézhetjük, hol tart az általunk egykor lesajnált Szlovákia.

Orbán viszont,  a koronavírus leple alatt tovább koncentrálta hatalmát és feltehetően a vagyona is tovább gyarapodott. Lesz majd valaha olyan helyzet Magyarországon, hogy józanul lehet megítélni a tevékenységét?

Biztosan lesz, de azt valóban józanul kell megítélni. A 11 év alatt nyilván voltak hasznos lépései, de ma, 2021-ben kiszámíthatatlan, hova keveredik az ország. Az unió biztonságot ad, de ne feledjük, Orbánt az unió nem volt képes megfékezni, sőt, hovatovább rendszerét épp az unióból jövő pénzek tartják életben. Ez még akkor is így van, ha ez igen szomorú.

Az Élet és Irodalom megőrizte sziget jellegét, de a magyar sajtó hovatovább teljesen elveszett. Már alig létezik - a szó valódi értelmében - független sajtótermék. Az újságírókból érdekeket kiszolgáló sajtómunkások lettek.

Sajtószabadság akkor van, ahogy Eörsi István írta, ha az ember azt írja, „ami a bensőből fakad.” De hát ezt csak akkor lehet művelni, ha az újság maga szabad. Az ilyenek száma egyre csökken, igaz, ezt némileg ellensúlyozza néhány ellenzéki portál. Amíg persze tudja csinálni, és fel nem bukkan Vaszily, az újságfelvásárló rém, mert akkor ott is befellegzett. A jégtábla pedig egyre kisebb lesz, van, aki küzd még, de van, aki beáll a kormányzati médiába, vagy abbahagyja az egészet. Tőkeerős iskolákat a pártcsatornákká züllött úgynevezett közmédia indít, el lehet képzelni, azokból milyen szakmai, de főleg morális útravalóval lép ki a kezdő újságíró. Nézem néha az M1 politikai műsorait, ahol fiatal, jóarcú emberek olyan kérdéseket tesznek fel a velük szemben ülő, nyilvánvalóan kormánypárti politikusoknak, hogy lehetetlennek tartom az őszinte, mélyről jövő érdeklődést. És nem hiszek egyik napról a másikra korábbi önmagukkal szembeforduló kollégákban sem, mert szerintem ilyen sincs. Mindenkinek joga van az ellenkezőjét írnia annak, amit tegnap írt, de - maradjunk Eörsinél -, mégis, melyik az, amelyik a bensőből fakadt: a tegnapi, vagy a mai? Vagy mégis, inkább a holnapi? Azért, ezt gondoljuk meg, proletárok! És persze: az elején indult a romlás, amikor a rendszerváltozás hajnalán egymást gázolták le a lapok, hogy vásárolják meg őket ilyen-olyan tulajdonosok. Kicsit többet kellett volna akkoriban szenvedniük a kollégáknak, mert a szabadságnak tényleg ára van. Látjuk, mi lett ebből.

Beszéljünk egy kicsit az ellenzékről is: időben van, vagy elkésett? Tudnunk kellene már többet arról, hogy mihez tudnának kezdeni a kormányzással?

Szerintem az ellenzéki megállapodás időben született, több mint egy év van a választásokig. De arra azért ügyelni kellene az összes pártvezetőnek, hogy ezt az összefogást az ellenzéki akarat kényszerítette ki. Legyenek már egyszer végre alázatosak! Nem a választók vannak őértük, hanem ők a választókért. A kampányban különböztessék meg a dolgok természeténél fogva előkerülő kampányszöveget a lényeges gondolattól úgy, hogy néhány alapkérdést illetően vállaljanak kötelezettséget arra, hogy kormányra kerülésük után ezekről törvényt alkotnak. Például az összeférhetetlenségről, az átláthatóságról, és mindenről, amire a kötelezettségvállalásuk kiterjed. De olyanokat ne mondjanak, mint a Fidesz-vezetők tíz éve, miszerint aki lop, annak levágják a kezét. Loptak is, bőségesen, a kézegyenleg mégsem passzív.

Jogász végzettségű vagy: szerinted van normális, demokratikus megoldás a rendszerváltásra?

Van, de nehezíti a helyzetet, hogy az ellenzéki pártoknak nagyon szegényes az apparátusuk. Ez részben saját hibájuk, mert amikor lett volna anyagi lehetőségük ennek kialakítására, elmulasztották. Ugyanez a helyzet a sajtóval. Amikor volt pénzük, nem foglalkoztak médiaépítéssel. A szocialista párt akkor sem foglalkozott ilyennel, amikor csordultig volt a pártkassza. Ennek amúgy már Horn Gyula idejében kellett volna elkezdődnie. Most nehéz hatékony szakapparátusokat létrehozni. Az új pártoknak erre lehetőségük sem volt. Mindez nehezíti a helyzetet, de oldják meg, ahogy tudják. Azért lettek politikusok. Dolgozni kell.

Szerinted az Unió meddig tűri el azt, hogy Orbánék zsarolják, meddig viseli el, hogy az egyik tagállamban, Magyarországon a legalapvetőbb európai értékeket sem tartják be?

Úgy látom, sokáig. Számomra az unió nagy csalódás. Nem azért, mert onnét kellene leváltani Orbánt, mert ez szörnyű lenne. De az unió hovatovább épp ellenkezőleg: életben tartja Orbán rendszerét azzal, hogy folyamatosan jelentős pénzekkel látja el. Ez a pénz jár Magyarországnak, de az unió szemmel láthatóan nem képes mit kezdeni azzal, hogy ezek oda kerülnek, ahol Orbánnak politikai hasznot termel. Ezzel kell az ellenzéknek szembenézni.

És a „magyar emberek” meddig tűrik?

A magyarok nagy részének fogalma sincs, mekkora támogatást kap Magyarország. Ha ebből akármilyen keveset kap, apró morzsákat, annak is örül. Ezt pedig a kormány pontosan tudja, és ez nagyon aljas hozzáállás részükről. De bárhogy is: a választást talán könnyebb lesz megnyerni, mint utána kihozni az országot ebből a lelki, morális káoszból.