Sport

Újpest: a tucatlégiósok szenvedély nélküli játéka a kiesés szélére sodorta a gárdát, katasztrófa készülődik

Kevés pénzből is össze lehetne rakni egy masszívabb együttest a Megyeri úton, a tucatlégiósok szenvedély nélküli szenvedése a kiesés szélére sodorta a lila-fehéreket. Katasztrófa készülődik Újpesten.

Talán végre kereket old Duchatelet

Kieső helyen áll az Újpest.

A lila-fehérek 2021-ben még nem nyertek meccset, sőt, pontot sem szereztek. A tavasznak a kilencedik helyről nekivágva az utóbbi fordulókban egy-egy helyet csúsztak vissza, így csütörtök reggel arra ébredhettek a Megyeri úton, hogy a csapat a tizenegyedik, azaz kieső helyen áll a tabellán.
Aligha teszik ki a mostani állást bekeretezve a székház falára.

Eljutottunk oda, hogy a szurkolókat most a legkevésbé az foglalkoztatja, miért veszített a gárda simán 4-0-ra a Ferencváros elleni derbin, miért futballozott kilátástalanul, miért nem talált a kapuba sorozatban az ötödik, zöldek elleni találkozóján. A gondok jóval túlmutatnak az ősi rangadón elszenvedett vereségen. A lila-fehérek úgy kaptak négy gólt, hogy a ferencvárosiak elismerték, az első félidőben gyengén futballoztak, hiányzott a megszokott kreativitás, átütőerő, valójában semmi extrát sem nyújtottak.

Lehet azzal takarózni, hogy a két klub költségvetése között ég és föld a különbség, nagyjából akkora, mint a Balaton és az Atlanti-óceán között, csakhogy számos példa mutatja, hogy kevesebb pénzből is lehet egységes, szervezett együttest kialakítani. Hogy ne menjünk messzire, csupa magyar futballistával vitézkedik a Paks vagy éppen a Budafoki MTE, és lehet, hogy végül kiesnek az NB I-ből, ám ha úgy is lesz, emelt fővel tehetik. Élvezhető futballt játszanak, próbálnak támadni, és ami a legfontosabb, a Promontor utcában felkészült magyar edző, Csizmadia Csaba irányításával több hazai tehetség bontogatja szárnyait. Ehhez képest, íme, a szerdai újpesti védelem: Branko Pauljevics, Jorgosz Kutrumbisz, Jovan Baosics, Nemanja Antonov.

A kiesés után talán a belga is kereket oldana - végre

Az újpesti drukkerek érthetően tajtékzanak, vagy ami ennél sokkal rosszabb, a legtöbbjük már csak legyint saját csapatára... Immár nem a gyenge játék, a kilátástalan futball, hanem a kiesés közelsége miatt lehet dühbe jönni. Se védelem, se középpálya, se csatárok, az együttes négy-öt gólt kap (Mol Fehérvár 0—5, Ferencváros 0—4). A régi időkben ezért lebontották volna a székházat, a szerdai derbit a helyszínen végignéző Véber György talán az utcára sem merte volna kidugni az orrát szégyenében. Hogy az újpesti tucatlégiósok most mit éreznek, nem tudjuk, és már csak azért is nagyobb biztonságban tudhatják magukat, mert saját szurkolóik sem ismerik fel őket az utcán. A lilákon talán most a kiesés segítene a legtöbbet - miután a másodosztályban légióst nem lehet foglalkoztatni, talán Roderick Duchatelet tulajdonos is kereket oldana. Végre.  Az NB II-ben alapjaitól lehetne újjáépíteni a csapatot, a klubot, a stábot, az öltözőt - mindent.

A két szerb, valamint egy-egy görög és montenegrói alkotta négyes finoman fogalmazva sem átjátszhatatlan, nem véletlen, hogy a lilák hátsó alakzata hozta össze magasan a legtöbb kapott gólt, negyvennégyet. Összehasonlításképpen: a második legtöbbet kapó Zalaegerszeg harminchetet, míg a listavezető Ferencváros mindössze tíz gólt kapott. Ezért is volt meglepő, hogy a Megyeri úton
Michael Oenning vezetőedző a 4-0-ra elveszített derbi után úgy vélte, előrelépett a csapat: „Minden rendben van. A futásteljesítmény, a küzdőszellem, az akarat. Természetesen játszani is kell, de időnként a szerdai mérkőzésen is kiváló megmozdulásokat láttam.”

Lelke rajta. A Nemzeti Sport szeretett volna több érdekeltet megszólaltatni, ám az újpesti „vezetők” a jelenlegi helyzetben nem kívántak nyilatkozni, a játékosokat pedig nem engedték... Az elöljáróknak több kérdést is feltettünk. Egyetértenek-e Michael Oenning vezetőedzővel, aki elismerte, csapatának el kell fogadnia, hogy a jelenlegi állapotban nem volt képes legyőzni a listavezetőt? Mit gondolnak arról, jó választás volt-e a kispadra a német Michael Oenning, vagy inkább a játékoskeret felelős a mostani gyenge szereplésért? Van-e pánikhangulat a klub vezetői körében, és hogy Roderick Duchatelet továbbra is kiáll-e a futballcsapat mellett, vagy inkább lassan kiszáll ebből a futballvállalkozásából?

Nem kaptunk választ. A jelenlegi szereplés hosszú távú „munka” eredménye. A Megyeri útra csábított tucatlégiósok évek óta bizonyítják (egy-két kivételtől eltekintve), hogy nem érik meg a pénzüket (sőt, inkább nekik kéne fizetniük azért, hogy koptatják a Megyeri úti gyepet), valamint, hogy szenvedély nélkül egyszerűen nincs futball. Roderick Duchatelet tulajdonos alighanem a gyengécske légiósok adásvételéből remél némi hasznot, ez a klubfilozófia viszont a gödör mélyére taszította, taszíthatja a lilákat.

Lehet (bár a látottak alapján nem valószínű), hogy egyesével rendkívül motiváltan lépnek pályára a labdarúgók, de hogy egymásért nem tudnak küzdeni, és hogy nem ilyen egy igazi csapat, az biztos. Ha mindenképpen pozitívumot akarunk keresni a negyedik kerületben, rögzítsük: a Magyar Kupában még versenyben van az együttes (Újpesten évek óta a kupaszereplésben látják a kiutat), és február 9-én a másodosztályú Szolnok vendége lesz.

Tegyük fel a kérdést: mi lesz, ha kiesnek a lilák? S nemcsak a kupából, hanem az első osztályból is?
Atomjaira hullhat a csapat. 

A drukkerek pedig - amennyiben nem menne magától - el fogják kergetni a belga tulajdonost. Szó szerint.