Bócz Endre: a háttérből manipulálhatják az ügyészséget

„Miután kirívó ellentétek vannak hasonló bűncselekmények megítélésében, tehát nem mindegy, ki követte el az adott bűnt, ez önmagában megkérdőjelezi, hogy egyáltalán tárgyilagos-e az eljárás. Ez a bűnüldöző szervekkel szemben bizalmatlanságot ébreszt” - fogalmazott a Hírklikknek adott interjúban az egykori fővárosi főügyész, Bócz Endre. Azt is mondta, hogy egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy hátulról nem manipulálják-e az ügyészeket. Sőt…

Mennyire változott meg az ügyészség a rendszerváltozáskor, és mennyire akkor, amikor az utolsó ikonikus vezető ügyészeket - mint például Györgyi Kálmánt, vagy éppen önt - nélkülöznie kellett a szervezetnek?

A rendszerváltás természetesen jelentős változást hozott, mert addig - elvileg - működött a pártfelügyelet. Ez azért nem jelentett olyan nagyon sokat. Én például több mint egy évtizeden át voltam fővárosi főügyész-helyettes, felelős a büntető ügyekért. Volt egy főinstruktor a budapesti pártbizottságon, akit a főügyész meghívott minden vezetői értekezletre, meg a különböző ünnepségeken ott ült az elnökség asztalánál, de egyébként különösebb beleszólása nem volt az ügyekbe.

Konkrét ügyekbe beleszólt a párt?

Áh, dehogy! Tizenkét év alatt velem egyszer fordult elő, azért hívtak a pártbizottságról, illetve azt kérdezték, hogy büntetendő cselekmény-e az, ha valaki betelefonál egy üzembe, hogy bomba van az épületben. Semmibe nem szóltak bele, de nem is engedte volna a főügyész. Csók Károly volt különben a vezetőnk, és ő azzal dicsekedhetett, hogy 1945-ben ő volt a felsőőrsi kommunista szervezet titkára, ez pedig védettséget jelentett számára.

Párttagnak kellett lenni a vezető ügyészeknek?

Nem kellett, de a többségünk az volt. Mondjuk, úgy a hetven százalék. Én is az voltam.

Azt mondta, hogy a rendszerváltás új helyzetet teremtett az ügyészségen belül, ugyanakkor most azt hangsúlyozza, hogy a pártállam idején is független volt az szervezet. Akkor miben állt ez a változás?

A Fővárosi Főügyészségnél meglehetősen önállóan dolgoztunk. Felsőbb szinten már elképzelhető, hogy dirigáltak a pártközpontból. Nyíri Sándor volt a legfőbb ügyész, neki bizonyára Árpádig visszamenően volt valami kommunista beágyazottsága, különben nem juthatott volna olyan gyorsan előre.

Az én állításom az, hogy ma nem működik normálisan az ügyészség. Meddig üzemelt jól?

Amíg Györgyi Kálmán volt a legfőbb ügyész.

Ön tudja, hogy miért mondott le?

Nem tudom, nem mondta el senkinek. Feltételezések vannak.

A feltételezés az, hogy a Fidesz megzsarolta.

Én úgy tudom, hogy a médiatörvénnyel kapcsolatos viták idején az SZDSZ nyílt levéllel fordult a legfőbb ügyészhez, hogy döntse el: a MIÉP-et ellenzékinek, vagy kormánypártinak kell-e minősíteni. Bár engem nem nagyon érdekelt a médiatörvény, de ahogy én emlékszem, Györgyitől kértek egy jogértelmezést. Az ügyészég megfelelő szervezete ki is dolgozta a választ, nyilvánosan közölte is - ahogy én visszaemlékszem -, és ezek után rövid időn belül kétszer is el kellett mennie Áderhez Györgyi Kálmánnak. Úgy tudom, azért, mert a Fidesznek nem volt ínyére a válasz, ezért azt kérte Áder János, hogy Györgyi rúgja ki azt a személyt, aki a választ kidolgozta, ő azonban erre nem volt hajlandó. Nem, mert ő is egyetértett az abban foglaltakkal, szakmailag megalapozottnak tartotta az ügyészségi választ.

Mit mondhatott neki Áder János, hogy azonnal lemondott, és soha nem volt hajlandó elárulni, hogy mi késztette őt erre a lépésre?

Egy csomó pletyka terjedt. Például olyan is, hogy a felesége, aki ügyvéd volt, valamilyen zűrzavaros ügybe keveredett. Sok mindent beszéltek. Mondjuk, az ügyészségen belül sokan nem örültek annak, hogy Györgyi Kálmán felesége ügyvéd, és büntetőügyekkel foglalkozik.

Elég széles körben híresztelték, hogy Áder János mondhatott valami olyasmit a legfőbb ügyésznek, hogy az lemondjon a beosztásáról…

Nincs tudomásom arról, hogy mondott volna Áder ilyesmit, de olyat kérhettek tőle, amelynek teljesítését ő nem vállalta az ügyészi szervezeten belül.

Szakmailag ön miként vélekedik a Polt Péter vezette ügyészségről?

Péter egykor nálam volt fogalmazó. Annak híre járt később - már amikor beindult a karrierje -, hogy a Fidesz képviselőjelöltje lett Újpesten, és ezen mindenki csodálkozott. Amikor hirtelen - sokunk meglepetésére - legfőbb ügyész lett, megállapítottuk, hogy most egy párt foglalta el a Legfőbb Ügyészséget. Ez világos lett előttünk, függetlenül attól, hogy kilépett a Fideszből - már ha tagja volt. Lehet, hogy nem volt tagkönyve, de egyértelművé vált, hogy politikailag maximálisan elkötelezett ember, és voltaképpen ennek köszönhette, hogy legfőbb ügyész lett.

És így is működik?

Sok esetben érzékelheti az ember, hogy ez a pártelkötelezettség rányomja a bélyegét a működésre, a döntésekre. Bizonyos ügyekben - büntető-ügyekről beszélek - ez erőteljesen tapasztalható, sokkal erőteljesebben, mint valaha az én működési időm alatt.

Beleértve a pártállami időket is?

Hát persze.

Mennyire járatódik le ma az ügyész szakma?

Szerintem nagyon. Óriási, megmagyarázhatatlan különbségek vannak; Czeglédy Csabát például elviszik bilincsben és letartóztatásba helyezik, a hasonló ügyekben érintett fideszes Simonka György ott ül a parlamentben és szavaz…

Elképzelhetőnek tartja, hogy Polt Péter egyes politikai ügyekben utasítások alapján cselekszik?

Nem utasítják, legfeljebb megkérik, vagy tanácsolják neki, szóval valamilyen formában értésére adják, hogy mi az, ami nem lenne jó, illetve jó lenne a pártnak. Magyarázza el különben valaki, hogy Simonka, akinél az előzetes letartóztatás oka nyilvánvalóan fennáll, miért maradhat szabadlábon? Hiszen abszolút mértékben uralja azokat az embereket, akik tanúskodhatnának ellene.

Mekkora károkat okoz a jogállami rendszerben, ami most történik?

Miután kirívó ellentétek vannak hasonló bűncselekmények megítélésében, tehát nem mindegy, ki követte el az adott bűnt, ez önmagában megkérdőjelezi, hogy egyáltalán tárgyilagos-e az eljárás. Ez a bűnüldöző szervekkel szemben bizalmatlanságot ébreszt. Én elemeztem a koncepciós pereket, és arra jutottam, hogy kétféle eljárás van: az egyik, amikor kitalálunk bűneseteket, bizonyítékokat hamisítunk, és ezeket ráfogjuk emberekre, minek következtében ártatlanokat elítélnek, vagy felnagyítják a tetteik jelentőségét, a másik pedig az, amikor szemet hunyunk bizonyos történések fölött, holott ordít az esetről, hogy eljárást kellene indítani. Márpedig akadnak ilyenek, olyanok, amelyeket még az Európai Unió intézményeiben dolgozóknak is szemet szúrnak; szólnak is miatta, hogy nem azért adják a közös pénzt, hogy itt valaki azt elkótyavetyélje, hazavigye, de hiába, mert a magyar hatóságok a fülük botját se mozgatják. Ki hiszi azt el, hogy bizonyos bűncselekmények a magyar jogrendszer szerint nem büntetendő cselekmények?

Konkrét ügyekre van rálátása?

Húsz éve nem jártam ügyészségi épületben. Újságot olvasok, és abból alkotok véleményt.

Akkor a szervezetet se nagyon ismeri?

Azt látom, hogy a rendszer változatlanul szovjet típusú, bizonyos demokratizált formában. Most már pályázni kell egyes posztokra, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jobb, előnyösebb, mint a régi rendszer, ahol a káderterv alapján haladtak többnyire az ügyészek előre. A pályázati rendszer sokszor hamisabb ennél, műnyulakat indítanak azért, hogy a végén az nyerjen, akit eleve arra a helyre szántak. Összességében a magyar ügyészség megfelel az ENSZ, vagy az Európa Tanács általános útmutatásainak; a szervezet átlátható, de sajnos, ez nem változtat azon, hogy a  háttérből azért manipulálható. És az ember egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy nem manipulálják. Sőt…