„No-Go Zone” - kerületek Európában, ahová őslakosok már nem tehetik be a lábukat

Miközben az egyre fokozódó bevándorló áradatról szólnak a hírek, elképedve láthatjuk Európa válaszképtelenségét erre az igen komoly problémára. A bevándorlásnak van egy olyan sötét oldala, amiről senki nem beszél. Baloldali és liberális körökben a létezését sem ismerik el azoknak a kerületeknek (és a közelükbe sem merészkednek), amelyek az arab-afrikai bevándorlás következtében alakultak ki. Ezek nemzetközi neve: No-Go Zone.

A No-Go Zone (NGZ) elnevezés modern formája a kétezres évek elején került a köztudatba David Ignatius tollából, aki a New York Timesban írt Franciaországról. „Az arab bandák rendszeresen megrongálják a környék zsinagógáit, az észak-afrikaiak által lakott külvárosi részek éjszaka No-Go zónákká válnak (…).” Az amerikai Newsweek és a The New Republic magazinok szintén ezt a megnevezést használták Franciaország érintett részeivel kapcsolatban. Soeren Kern Europen „No-Go Zones: Fact or fiction” című cikkében muszlim többségű szomszédságokról (kerületekről) ír, ahol a nem muszlimok (honos lakosok) nagyon kis számban vagy már egyáltalán nincsenek jelen. Különösen azokra a városrészekre értendő az NGZ kifejezés, ahol a muszlimok - vagy más bevándorló csoportok - nem voltak hajlandóak integrálódni. A franciák többnyire ZUS (Zones Urbaines Sensibles - Érzékeny Városi Övezet) néven emlegetik. Náluk több mint 700 ilyen kerület létezik kb. 5 millió muszlim lakossal, a kiemelkedőbbek közé tartozik Párizs, Marseille, Strassburg, Lille és Amiens.

Az angoloknál sem rózsásabb a helyzet, mert nekik 21 városuk vagy városrészük rendelkezik nagyon jelentős muszlim lakossággal és a hozzá tartozó problémákkal. Ők is a No-Go Zone kifejezést vagy a Sharia Controlled Zone nevet használják az érintett kerületek megnevezésére. Ezek közül néhány jelentősebb: Birmingham, Blackburn with Darwen, Leeds, Leicester, London, Manchester, Oldham, Westminster stb.

Svédország 55 „problémás” kerülettel rendelkezik. A „híresebbek” közé tartoznak Stockholm és Göteborg kerületei (Hisingen, Angered, Baka) valamint Malmö Rosengard városrésze, Landskrona északi körzetei.

A belgák fővárosa, Brüsszel - „hivatalosan” a város lakosságának már több, mint 20%-a muszlim - is ismerkedik a bevándorlás „legszebb” hozadékaival. Néhány No-Go zónával a németek is gazdagodtak a liberális bevándorlási törvényeiknek köszönhetően. Bonn 7 zónával rendelkezik, Berlinben Neukölln és Kreuzberg számít veszélyes városrésznek. A zónák létezése erősen tabu témának számít a német médiában, a témával foglalkozókat pedig - liberális szokás szerint - nácinak és fasisztának bélyegzik.

A valóságban Európa a felsoroltaktól sokkal több No-Go zónával rendelkezik. A bevándorlás hatására az európai államok által kontrollálatlan kerületek része évről évre nő, a közbiztonság pedig ugyanilyen ütemben csökken.

Ezekben a kerületekben a rendőrség és más végrehajtó szervek nem tudják érvényre juttatni az állam akaratát (elsősorban Franciaországra jellemző a probléma, de a skandináv és a Benelux városok is hasonló helyzetben vannak), tehát nincs közbiztonság és nem tisztelik a törvényeket. A mentők, tűzoltók, szemétszállítók stb. jelenléte nem, vagy csak alig megoldott, mert a muszlim fiatalok („youth” a balliberális nyugati média szerint) megtámadják őket.

A liberális média előszeretettel tudósít az elhanyagolt és szeméttengerben úszó kerületekről, megszólaltatva néhány ártatlan muszlimot. A probléma „okát” illetően egy esetben sem számolnak be arról, hogy a „békés” lakosok mit művelnek a szemétszállítókkal, mentőkkel vagy a rendőrökkel. Amennyiben mégis megjelennek a rendőrök - többnyire nyomós ok miatt - egy NGZ-ben, az az esetek többségében összecsapásokhoz és lövöldözésekhez vezet, amiről a média csak erősen ködösítve számol be (ha egy hírben „fiatalokról” és „zavargásokról” van szó, akkor borítékolható, hogy a bevándorlók forgatták fel az adott városrészt).

A zónák létrejötte egyfajta torz terméke az európai multikulturalizmust erőltető baloldali kormányok szándékos rombolásának. Ezt az igen súlyos hibát még most sem akarják beismerni, a magyarországi liberálisok pedig, fütyülve a probléma komolyságára, továbbra is a „mindenkit be kell fogadnunk” elvvel fojtogatják a magyar társadalmat. A legtöbb európai országban a recept ugyanaz volt az NGZ-k kialakulásával kapcsolatban: az iszlám radikális képviselői elutasították az európai olvasztótégelyben történő asszimilációt, helyette kihasítottak egy NGZ szeletet az őket befogadó város kerületéből, a honos lakosokat pedig fenyegetésekkel vagy erőszakkal elüldözték, ha nem változtattak életstílust az iszlám előírásainak megfelelően.

Érdekes hírről számolt be a Times of Malta a bevándorlók beilleszkedésével kapcsolatban. 2015. február 26-án Qrendiben egy nagyobb bevándorló hullám érkezése után a következő felirat került két buszmegálló és egy kápolna falára: „Halál a keresztényekre.” Számos bevándorló onnan is továbbáll még a regisztrációjuk befejezése előtt (mint nálunk), így az elkövetők már Európában lehetnek.

Egy orosz dokumentumfilmes Párizs Barbès kerületében tett látogatást 2012-ben. Az első megjegyzése az volt, hogy európait találni a környéken lehetetlen, és az utcák hasonlítanak egy bazársorra. Néha a rendőrök razziát tartanak, és egyeseket elvisznek, mások pedig elmenekülnek.

Az arab negyedekbe nem ajánlatos tévékamerával menni, mert a helyi (liberálisok szerint békés) lakosok rögtön megtámadják a stábot. Szinte nyíltan megy az utcán a kábítószerek terjesztése. A muszlim dílerek egyik technikája az, hogy ha nem a zónából való klienssel üzletelnek, akkor egy félreeső helyre csalják, azzal az indokkal, hogy civil ruhás rendőrök vannak a környéken, majd kirabolják. A zónába eső iskolákban nem szolgálnak fel disznóhúst a muszlim gyerekeknek, a francia gyerekek sem ehetnek emiatt disznóhúst, csak a halal előírás szerint feldolgozott húsételeket. Az iskola teljesen rájuk erőlteti a muszlim előírások betartását, a szülők tiltakozása ellenére. Saint-Ouen már csupán egyetlen olyan hentesüzlettel büszkélkedhet, ahol nem az iszlám előírásoknak megfelelően feldogozott húsokat árusítanak. A tulajdonos folyamatos fenyegetéseknek van kitéve a toleráns bevándorolók részéről, az üzletébe már több alkalommal betörtek. A francia zsidóság szintén a saját bőrén érzi a muszlim szomszédokkal kapcsolatos problémákat. 2015. január 9-én egy arab fegyveres besétált a Párizs Saint-Mande kerületében található kóser boltba és tüzet nyitott. A lövöldözés halálos áldozatai mindannyian zsidók voltak. Szintén ebben a hónapban került fel egy videomegosztóra egy másfél perces film (10 Hours of Walking in Paris as a Jew), amelynek főszereplője kipában végigsétál Párizs kerületein. A „végletekig toleráns” bevándorlók a szitkokkal és köpésekkel mutatják ki elfogadásra való képességüket…

Göteborg Hisingen kerültében a helyi araboknak „nem tetszik”, hogy az ő környékükön a rendőrök mondják, hogy mit lehet vagy mit nem. A saját területükön a rendőrök szabadon dönthetnek a szabályaikról, de muszlim „területen” nekik nincs szavuk. Mindezt egy svéd rendőrnek a saját hazájában megengedi egy bevándorló muszlim. Egy falfirka is figyelmeztetésül került fel az egyik hisingeni ház falára: „Aki megöl egy rendőrt, az a paradicsomba kerül.”

A „fiatalok” nagymértékű agressziójának hátterében a szülőket jelöli meg a probléma okozóiként néhány helyi integrálódott muszlim. Alig akad olyan család, ahol a szülők egyike (vagy mindkettő) ne lenne gyűlölettel valamilyen vallás vagy etnikai csoport irányába. Ezt az előítéletességet pedig továbbadják a gyermekeik részére, akiket tovább tüzelnek a radikális imámok a Nyugat és az őket befogadó európai kultúra ellen.

A svédek közül, aki csak teheti, elmenekül a zónából, mindezt megfigyelhetjük a többi európai No-Go zóna esetében. Nappal is megvan a kockázata annak, hogy az arabok megtámadják a svédeket a városrész utcáin, éjszaka viszont a helyzet még ennél is rosszabb. A svédek megpróbálnak mindent napközben elintézni, ha még is ki kell merészkedniük éjszakára, akkor próbálnak kettesével vagy hármasával elindulni.

Max Olsson kerületi rendőr szerint előfordultak már olyan esetek, hogy migránsok csaltak csapdába járőröket, és felgyújtották az autóikat. Máskor paintball fegyverekkel lövöldöznek rájuk a házak ablakaiból a „fiatalok”. Az már teljesen „normálisnak és megszokottnak” számít a kerületben, ha a „fiatalok” Molotov-koktéllal felgyújtanak egy autót. Göteborgban az is előfordult már, hogy egy hónap alatt 100 autót gyújtottak fel a bevándorlók.

Svédországot még egy csapás érte a bevándorlók részéről: a nemierőszak-járvány. 2013 első hét hónapjában több mint 1000 nő tett bejelentést nemi erőszak miatt Stockholmban, ebből 300 esetben 15 év alattiak voltak az áldozatok. Az előző évhez képest az esetek száma 16%-os növekedést mutat - és itt még csak Stockholmról beszélünk. A The Muslim Issue információi szerint mindez csak a jéghegy csúcsa, mert a nem bejelentett esetekkel együtt a számok 400-900%-kal magasabbak lehetnek.

Elin Krantz azok közé tartozott, akik minden erővel motiválták a bevándorlást Svédországba, az ezzel járó nemierőszak-járvánnyal nem foglalkozott. Mégis a bevándorlás lett a veszte: Ephrem Tadele Yohannes (etiópiai bevándorló) megerőszakolta és megölte. Az eset sokkolta Svédországot, de érdemleges változás nem történt.

Európa a bénultság állapotában van menekült/bevándorlás-ügyben.